"A fjdalom, mely fogva tart...lassan felemszt...s a csillagok megfeketedett szemeikkel nzik ltem megbjva a felhk mgtt. A srokat ltva szenvedssel megtelt szemeim knnyeket hullatnak...a vgy knnyeit. Bnattal telt lelkek otthona...elrejtve mlyen bennem. Lerhatatlanul szp a tj...mely mr nem emlkszik, de rez. A fk vn karjai vjk a fny hamis illziitl...s ringatjk szrke gyermekeiket idtlen idkig...vrva az ressg gynyr ajndkra. A kd is tisztelett teszi a szelek ltal tjrt vilgban...s selymes hideg rintse tfonja sr lelkem, mint egy anya remeg ajkai melyek bcsz meleg szavakat ejtenek haldokl magjhoz. Bizakodva grnyedek egy fa tvben... hogy karjai egyszer engem is megrintenek...s szrke gyermekeknt ringatnak...s vnak. Mg az ressg t nem adja gynyr ajndkt."
"Az igazi fjdalom nma; a knny s a kilts mr megknnyebbls."
"S az elmls a legnagyobb ajndkoz..." |